Kijelenthetjük, hogy az idei volt a legmagyarabb EB a sportág fennállása során, miután Spanyolország a katalán helyzetre való tekintettel visszalépett a versenytől, a 12 érintéses Európa bajnokság címvédője, Olaszország pedig nem is nevezett. A legfaramucibb történet mindenképp Norvégiához kötődik, hiszen csapatkapitányuk két nappal a bajnokság előtt eltűnt Budapesten (információink szerint épsgében előkerült azóta), így újabb országgal lett szegényebb az idei EB.  Itt volt azonban a szektorlabda szakág világbajnoki címvédője, Románia, valamint az "örök bronzérmes" Szerbia, vagy a 12 érintéses szakágban szárnyaikat bontogató Lengyelország. És ezzel el is érkeztünk a sor végére. Azt mondhatná az ember, hogy ez az EB így nagyon gyenge volt, de ha a ranglistára pillantunk, akkor láthatjuk, hogy -Olaszország kivételével- egy olyan nemzet sem hiányzott, amelynek lett volna esélye beleszólni akár csak a dobogós helyek elosztásába.

A csapatversenyekkel vette kezdetét a küzdelem, ahol nagy kérdés volt, hogy Magyarország vissza tud-e vágni a világbajnoki döntőért az évről évre erősebb Romániának. A VB-n a magyar válogatott állt fel tartalékosan, most pedig a románok nem tudták felvonultatni legerősebb csapatukat, így a Fülöp Elemér, Szatmári Tamás, Lukács Viktor, Szili Balázs, Bottyán Zoltán összeállítású magyar válogatott könnyed győzelmet aratott felettük. Szerbia egyre öregedő csapatának semmi esélye nem volt a két "nagy" ellen, bár ebben nem kis szerepet játszott, hogy kezdőcsapatukból ketten is hiányoztak. Talán ha teljes kerettel érkeznek, megszoríthatták volna Romániát... de nem teljes kerettel érkeztek.

A 12 érintéses szakágban ugyanaz a forgatókönyv zajlott, mint szektorlabdában: Magyarország torony magasan győz, Románia a második, Szerbia a harmadik. Lengyelország legjobbjai számára a nemzetközi mezőny még túl erősnek bizonyult. A Magyar Válogatott legerősebb keretével támadott, amelynek gerincét a Debreceni SC adta, hiszen Puskás László, Puskás Zoltán és Kiss Levente mellett friss igazolásként Nagy Lajos is a hajdúságiak játékosa. Az ötödik játékos az MTK-s Horváth Imre volt.

A párosok versenyében olyan sok volt a végső sikerre esélyes duó, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt megjósolni, hogy ki végez az élen. Azt azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy senki nem gondolt rá, hogy Kiss István és Mészáros György nyakába akasztják az aranyérmet! A vert mezőnyben olyan párok végeztek, mint a Fülöp-Trischler, a Szatmári-Lukács, a Magyar-Mártonfi, a Bottyán-Komáromi, a Horváth-Szili vagy a Szathmáry-Laczkó kettősök. Azért őket emeljük ki, mert mind világ- vagy Európa bajnokok. A Seremet Szilárd és Trecskó János alkotta párost azért nem soroltuk fel, mert ők a döntőig eljutottak, ahol hatalmas csatában, szétlövéssel maradtak alul.

A harmadik helyet megszerző Szendrey-Tyukodi páros normál esetben semmiféle meglepetést nem jelentene, azonban messze állunk a normál esettől. Tyukodi György hosszas betegeskedés- és lábának elveszítése után tolószékből játszotta végig a versenyt, így kettejük sikere nem hogy meglepetés, de egyenesen szenzáció számba megy. A rendezőség egy különdíjjal, az "Akarat díjával" jutalmazta Tyukodit, aki igazi példakép lehet mindenki számára alázatból, akaraterőből, kitartásból. Nem véletlen, hogy a díjátadón messze ő kapta a legtöbb és legkitartóbb tapsot, míg a tapsvihar közepette sorban álltak a versenyzők, hogy megöleljék könnyeivel küzködő sporttársukat.

A szektorlabda szakág egyéni versenye is bővelkedett esélyesekben, senkiről nem lehetett kijelenteni, hogy ő a bajnoki cím várományosa. A dobogó itt is tisztán magyar lett, miután a harmadik helyet Bottyán Zoltán, a másodikat pedig Szili Balázs hozta el. Az idei Európa bajnok ifj. Farkas Gábor lett, aki nem csak hogy megnyerte a címet, de a döntőben olyan játékot mutatott, ami a "régi szép időket" idézte, azaz nyoma sem volt az elmúlt években a döntőkre jellemző bunkerjátéknak, és Farkas sokszor egészen káprázatos megoldásokkal szórakoztatta a nézőket. Gábor mellett az idei EB nagy nyertese a támadó gombfoci volt!

A 12 érintéses szakágban csak az volt kérdés, hogy Puskás Zoltán bele tud-e szólni testvére László és Kiss Levente párharcába az aranyéremért, mivel a verseny előtt elképzelhetetlen volt, hogy hármójukon kívül bárkinek legyen esélye odakerülni a legjobbak közé. Azonban nagyon másképp alakult a történet, miután a koromfekete ló, Szathmáry Károly már a tizenhat között búcsúztatta Puksás Lászlót. Kiss Levente és Puskás Zoltán a nyolcban találkoztak, Levente pedig nem hagyott esélyt klubtársának, így eldőlt, hogy a három gigász közül Kiss nyeri a versenyt. Aztán ez a teória is a feje tetejére állt, amikor a négyben Szathmáry Kiss Leventét is legyőzte, és mindenki meglepetésére a döntőben találta magát, ahol Kovács Nándorral csaptak össze. Kiss végül elhozta a bronzérmet Mártonfi István legyőzése után, míg Szathmáry szerencséje a döntőre is kitartott, elhódítva ezzel az Európa bajnoki címet.

Az Európa Bajnokság végeredménye:

Szektorlabda csapat
1. Magyarország
2. Románia
3. Szerbia

Szektorlabda páros
1. Kiss - Mészáros (Magyarország)
2. Seremet - Trecskó (Magyarország)
3. Szendrey - Tyukodi (Magyarország)

Szektorlabda egyéni
1. ifj. Farkas Gábor (Magyarország)
2. Szili Balázs (Magyarország)
3. Bottyán Zoltán (Magyarország)

Futmesa csapat
1. Magyarország
2. Románia
3. Szerbia

Futmesa egyéni
1. Szathmáry Károly (Magyarország)
2. Kovács Nándor (Magyarország)
3. Kiss Levente (Magyarország)